Ebben a fejezetben megpróbálok visszatekinteni azokra az eseményekre, személyekre, akik és amik közre játszottak abban, hogy 1989-ben megalakulhatott a Heves Megyei Környezetvédelmi Szövetség.
Dr. Estók Bertalan először a középiskolás évei alatt, a Dobó István Gimnáziumban került kapcsolatba természetvédelemmel.
- Nagyon sokat jártunk kirándulni a Bükk-hegységbe, s részt vettem az Esztáz-kői cseppkőbarlang és a Tar-kői kőfülke feltárásában is – ecseteli -, melyet a Magyar Nemzeti Múzeum őslénytani osztálya indított, s melynek munkálatait apám irányította. Édesapámnak egyébként is nagy szerepe volt életemben, tőle, mint földrajzszakos tanártól kaptam az indíttatást, és lettem Bükk-imádó.
- A Szegedi Tudomány Egyetemen biológia, hidrobiológiával és földrajzzal foglalkoztam, melyek szervesen kapcsolódnak a környezetvédelemhez. Itt is szerencsém volt, hiszen kiváló oktatókkal találkoztam, akik erősítették bennem a természetszeretetet és a környezetvédelem iránti elkötelezettséget. Miután visszakerültem Egerbe, rengeteget jártam a természetet, ismerkedtem a környezettel, s egyre jobban beleszerettem. A ’80-as években adódott a lehetőség, hogy csatlakozzam a környezetvédők magjához, akik a Bükkbaráti Kör és a Hazafias Népfront körül csoportosultak. Majd megalakult a Környezetvédelmi Szövetség, s a rendszerváltás után szépen előbukkantak a rejtett problémák, a sok eltussolt ügy, amik ellen végre lehetőségünk volt fellépni, s melyeket fel lehetett tárni a közélet előtt is. A felgyülemlett szörnyűségeket látva égető szükség volt egy olyan szerveződésre, mint a miénk.
A szövetséggel egyetemben a bélapátfalvi környezetvédők is most ünneplik tizedik születésnapjukat. Természetesen ennek az egyesületnek is sokkal régebbre visszanyúló történelme van. A rendszerváltozás előtti időkben a községben a koordinációs bizottság tartotta kezében a természet védelmét. A legnagyobb figyelmet a bélapátfalvi tónak és környékének szentelték.
Mint Ignácz Gyuláné titkár emlékszik, 1989-ben egy, a Natura Szerkesztőség által kiírt pályázaton második helyet értek egy a tóról készült videó felvétellel. Mint mondja, nagy munka volt azt az elhanyagolt területet úgy rendbe hozni, hogy mára kedvelt kirándulóhely váljon belőle. A környezet védelmében és a pihenőpark kialakításában természetesen az önkormányzattól is rengeteg támogatást kaptak.
A tó védelmén kívül a környezetvédők rengeteg helyi megmozdulást is szerveztek, ám úgy tűnik, egyre nehezebben tudják összefogni a falu lakosságát. lazább a kapcsolatuk az Életfával is, így most egyelőre arra törekednek, hogy újra felélesszék azt az összetartó csoportot, mely tíz évvel ezelőtt nagy hévvel vetette magát a munkába.
Dr. Sallós Gyula agrármérnökként diplomázott így nem csoda, hogy mindig is vonzódott a természethez. A nagy eszmélés, hogy bajok vannak a Földdel, 1968-ban érte, amikor a nemzetközi híreket figyelve nagyon sokat lehetett hallani az olajszennyezésekről, természeti katasztrófákról, melyeket az ember idézett elő. Nagy hatással volt rá Dr. Jócsik Lajos közgazdász, Öngyilkos civilizáció című könyve, melynek minden szavát a magáénak érezte.
-Tiszanánán születtem, 1979-ben költöztem Egerbe, s ezt követően lettem a Hazafias Népfront Környezetvédelmi Bizottságának tagja. Az itt töltött idő utolsó három évében Bárdos Ferenccel is együtt dolgoztam, s ekkor kezdődött megfogalmazódni az ötlet, hogy létrehozzunk egy szervezetet, mely valóban a környezet védelme érdekében tevékenykedik. A rendszerváltás aztán a kezünkbe adta a lehetőséget, összeült a jelölőbizottság, melynek jómagam lettem az elnöke. Legalább százan gyűltek össze az ülésen, akik nem csupán beszélni, de tenni akartak a környezetért.
A Keviterv Kft. 1972 óta tevékenykedik Kelet-Magyarországi Vízügyi tervező vállalatként. A fiatal mérnökökből álló társaság annak idején arra vállalkozott, hogy a nagyiparba komoly környezetvédelmi beruházásokat tervezzenek, s azok létrejöttét, s működését nyomon is kövessék.
-A tapasztalat azt mutatta – említi Rittenbacher Ödön -, hogy a legtöbb esetben, a kezdeti lelkesedés után elfelejtődött a környezetvédelem, s nem fektettek elég hangsúlyt rá. Ekkor vetődött fel bennünk: szükségszerű-e, hogy környezetszennyező termék keletkezzen, vagy elég az ipari technológiát megvizsgálni, és átalakítani. Mindezek után a legfontosabb feladatnak a szemléletváltás mutatkozott. Ehhez azonban a cég nem tudott teret adni, hiszen a szemléletformálást a gyerekeknél kell elindítani. A ’80-as évek közepe felé hallottunk a Hazafias Népfront környezetvédelmi bizottságáról, s ebbe bekerülve kezdtünk el gondolkodni egy önálló szervezet létrehozásán.
A Városszépítő Egyesület még 1982-ben alakult. Egyik tagozatunk a környezetvédelemmel foglalkozott – taglalja Sós István vezető -, ám ez a tevékenység nem teljesen illet a mi profilunkba. 1989-ben aztán megkeresték az egyesületet, hogy lépjünk be a Heves megyei Környezetvédelmi Szövetségbe és működjünk együtt velük. Azóta is folyamatosan tartjuk a kapcsolatot, kölcsönösen segítjük egymás munkáját. Ifjúsági tagozatunk – melybe majdnem minden egri iskola beletartozik – tevékenysége például szorosan kapcsolódik a természetvédelemhez. Szerveznek virágosítási versenyt, gondozzák a temetőkerteket, ügyelnek a város tisztaságára. Ezen kívül pályázatok alkalmával ajánlásokat adunk egymásnak, vagyis kölcsönösen segítő és egymás munkáját erősítő tevékenységet végzünk.
Sokaknak úgy tűnik, mintha az emberek csupán az utóbbi években, évtizedekben kezdtek volna foglalkozni a környezetvédelemmel. Ez azonban közel sincs így. Az igaz, hogy – főleg a médiák hatására – mostanában többet hallunk a környezetvédők munkájáról, de akadnak, akik már jóval korábban is tettek a környezetért. Így például az egri főiskolán is, ahol negyven évet töltött dr. Vajon Imre.
- Az állatvédelmi tanszéken mi mindig nagy gondot fordítottunk a természetvédelemre. Persze akkor még nem voltak hatalmas demonstrációk, de emlékezzünk csak vissza a Madarak és Fák napjára, amikor kulturális és sportvetélkedőket szerveztek szinte minden intézményben. Vagyis a szellem már régen bent volt a magyar oktatásügyben, csupán szervezettebbé kellett tenni. Megalakult a Bükki Nemzeti Park baráti köre, amely sok lelkes természetvédő embert fogott össze. Én személy szerint a Hazafias Népfront Környezetvédelmi Bizottságában vállaltam tisztséget, és a TIT országos választmányának lettem a tagja. Nem sokkal később el kezdett szerveződni a szövetség, amely - úgy tűnik - mára teljesen megizmosodott.
Mindeddig csak a megyeszékhelyen történt dolgokról szóltunk, ám nem szabad elfelejtenünk, hogy már az alakulás időszakában is sok szerveződés volt a megye többi településén is. Gyöngyöshalászon Jakab Istvánné tanárnő próbálta aktivizálni a gyerekeket a környezet védelmében.
-A rendszerváltás idejében, amikor megszűntek az úttörőmozgalmak, egy nagy űr keletkezett a társadalmi életben. Valami olyan politikamentes közösséget kerestem, amely segítségével a különböző érdeklődésű gyerekek szabadidős programját színesíthetem. A gyöngyösi körzetből szinte csak mi csatlakoztunk a KÖSZ-höz. Látván a környezetvédő problémákat, szívesen segítettünk munkájukban. A szövetségben olyan tagokkal találkoztam, akiket emberileg tisztelek. Annak idején részt vettem a Juhar Ág szervezésében is, hiszen úgy gondolom, már fiatal korban el kell kezdeni a környezeti nevelést. S nagy öröm, hogy ma már nem csupán gyerekek vesznek részt munkánkba, de felnőttek is egyre többen csatlakoznak. Egyébként a mi csoportunk, a Vándorbékák Környezetvédő és Természetjáró Csoport is idén lett 10 éves.
A baráti kör az 1970-es évek végén – mikor a Bükki Nemzeti Park igazgatósága Miskolcról Egerbe költözött – jött létre, Sándor András közbenjárására – meséli V. Szabó Ferenc -. Stregova Sándor akkori igazgató felkarolta az ötletet, hogy ezzel védje a park népszerűségét, s támogassa célkitűzéseit, mely főleg az erdőkkel volt kapcsolatos, és a fakitermelés igényét hangsúlyozta. A Nemzeti parknak egyébként korábban is volt már társadalmi szolgálata, melynek tagjai állandóan figyelték a szemeteléseket, s korlátozták az autók behajtását a védett területekre.
A baráti kör a bükk népszerűsítésére kiadott egy könyvet is, amely a Bükki Nemzeti Park területén található kultúrtörténeti és természeti értékeket mutatta be.
A baráti körbe elsősorban a természetbarát mozgalmak tagjai, főiskolai diákok és tanárok kapcsolódtak be, s még Miskolcon is volt egy részlegük. Amikor szóba került egy környezetvédelmi szövetség létrehozása, a tagok minden tekintetben támogatták a megalakulást. Sándor András révén közvetlen és rendszeres volt a kapcsolat a két csoport között, közös problémamegoldó beszélgetéseket, értekezleteket tartottak, ismeretterjesztő előadásokat szerveztek.
Bene Imre, mint az Életfa jelenlegi ellenőrző bizottság tagja hozzátette: úgy látja a szövetség a reményeket meghaladóan fejlődött, gyarapodott az érdeklődők köre, kiterjedtebb lett vonzáskörzete. Vagyis maximálisan elérte célját.
